Nem vagyok táplálkozástani szakértő. Hiszek a tapasztalati tudásban, és hiszek a követéses vizsgálatokban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám gyakorlatilag követéses vizsgálatok sorozata, és több évtizede tart. Amikor az egyetemen átfutottam a kb. 8 kilót nyomó három kötetes rövid belgyógyászatot, feltűnt benne az a mondat, amely szerint az összes belgyógyászati betegség 2/3-áért a helytelen táplálkozás felelős. Egyfelől. Másfelől rendszeresen megkérdezem a tempós súlygyarapodást mutató várandósokat és főként PCO-s nőgyógyászati betegeket, hogy mi az oka annak, hogy fölös kalóriákat fogyasztanak, magyarul többet esznek mint kellene. Ezt a kérdést azután teszem, fel, hogy a fölös kalóriák tekintetében egyáltalán konszenzusra jutottunk, mert az első reakció szinte mindig az, hogy alig eszem, mégis hízok. Tehát a tagadás, ami annyira automatikusan jön, hogy nyilván nem nekem szól, hanem saját magának is ezt mantrázza a megkérdezett. Szóval azt válaszolja szinte mindenki, hogy azért, mert kívánom. A válasz számomra meglepő. Ugyan kézenfekvőnek tűnik, de éppenséggel mást is válaszolhatnának. Valami megfontoltabb magyarázatot például az éhségre, a megszokásra, az családi alkatra, a hormonokra, vagy a stresszre, vagy arra hivatkozva, hogy a minőségi ételek túl drágák. De nem, hanem azért, mert megkívánják. Biztosíthatok mindenkit, hogy nagyra értékelem, és alapvetően egészséges hozzáállásnak tartom, ha a mindennapi döntések az örömelven alapszanak. Arra gondolok azonban, ha a puszta kívánás elég indok lenne önmagában arra, hogy valamit elkövessek, az életem nagyon bonyolulttá válna. Ez az indok számomra kevés, és ezen a ponton szoktam jelezni a pácienseimnek, hogy vagy beszélgetünk erről részletesebben és egyezségre jutunk, vagy elválnak útjaink.
Tisztázzuk a testtömeg index fogalmát: BMI értéke = testsúly (kg)/ magasság (méter)2
>33.8Súlyos elhízás28.8-33.8Elhízás23.8-28.8Túlsúly18.7-23.8Normál16.6-18.7Sovány<16.6Kóros soványság
A BMI nem ad információt arról, hogy az összes zsír hogyan van elosztva a testünkben, pedig ez fontos, mert a hason lévő többletzsír káros lehet az egészség szempontjából. A zsíreloszlás mérésére egyik módszer a derék körfogat megmérése. A derék körfogat nem függ a testmagasságtól, és a segítségével egyszerűen és praktikusan azonosíthatók azok a túlsúlyos emberek, akiknél nagyobb az elhízással kapcsolatos betegségek kockázata. Ha a derék körfogat férfiaknál meghaladja a 94–102 cm-t, illetve nőknél a 80–88 cm-t, ez azt jelenti, hogy túl sok rajtuk a hasi zsír, és ezért náluk nagyobb az egészségi problémák kockázata, még akkor is, ha a BMI értékük nagyjából rendben van.
Japánban az üzemorvos évente minden dolgozónál derék körfogatot mér. Ha ez az egészséges határt meghaladja, a delikvenst felvilágosító képzésre küldik. A következő évben ha a helyzet nem javul, az akár több havi munkabér megvonásával járó büntetést jelent.
Magyarországra nézve tanulságos adat, hogy a WHO elhízást érintő statisztikája szerint az egész Európai Unióban hazánk vezeti toronymagasan a listát. Világviszonylatban pedig csak Mexikó és az USA előz meg minket. Ez annyi kiegészítésre szorul, hogy a kaukázusi rassz elsősorban önmagával vethető össze a fekete és a hispán rassz eltérő anyagcsere adottságai miatt. Ha tehát az USA fehér populációjával vetjük össze a magyarokat, akkor az aranyérmünk megkérdőjelezhetetlen. A 18 évesnél idősebb, 30-as BMI indexnél magasabb, elhízott népesség aránya az EU 27 tagországának viszonylatában átlagosan 16,6 százalék. Magyarország ehhez képest 28,5 százalékos arányt mutat, azaz hazánkban minden 3-4. felnőtt a túlsúlyos állapotot is felülmúlva elhízott egészségügyi kategóriába tartozik. Magyarországon 2 emberből 1 túlsúlyos és legalább 5 emberből 1 már elhízottnak számít. A 13-14 évesek körében végzett vizsgálat szerint hazánkban minden 4. gyermek túlsúlyos.
A várandósságban a leggyakoribb anyai és magzati szövődmények szoros összefüggést mutatnak az anyagcsere-zavarokkal és a túlsúllyal. Csak néhány: Koraterhességi vetélések magas aránya az inzulinrezisztens PCO-nál fennálló sárgatest elégtelenség miatt, magas koraterhességi vércukor értékeknél 10 x-es magzati malformatio arány, gestatios hypertonia, gestatios diabetes, toxaemia, illetve paeeclampsia, izületi- és bőrpanaszok, és a szövődmények többsége miatt magas SC arány. Magzatoknál macrosomia, II diabetesre való rögzült hajlam, dystokia, adaptációs zavar.
Az elhízott nőknél legalább 12-szer gyakrabban alakul ki 2-es típusú cukorbetegség, mint az egészséges testsúlyú nőknél. A 2-es típusú cukorbetegség kockázata a BMI növekedésével együtt nő. A II. típusú diabetes a súlyos betegségek közül a legszorosabban kötődik a testsúlyhoz.
Túl sok kalória, túl sok cukor, túl kevés élelmi rost, túl sok állati eredetű zsiradék.
Az elhízást elsősorban a feldolgozott élelmiszerek, konkrétan az izolált szénhidrátok (cukor, fehér liszt) túlzott mértékű fogyasztása okozza. A szénhidrátoknak kritikus a felszívódási sebességük, a felszívódási sebességet a glikémiás index (GI) mutatja meg. A cukor előállítása során minden vitamin, ásványi só, nyomelem, enzim, telítetlen zsírsav, rostos anyag, valamint íz- és szaganyag eltűnik. A cukor ezáltal egy vitál anyagoktól mentes táplálékká válik. Mivel a szervezetnek már feldolgozni nem kell, elfogyasztás után azonnal fel tud szívódni, ezért rendkívül magas a glikémiás indexe. Minél gyorsabban szívódik fel, és jut a vérbe, a szervezet annál több inzulint termel. Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt vegyület, ami a test tápanyagszállítója. Minél több inzulin van jelen, annál gyorsabban szállítódik a tápanyag a sejtekbe. A test a szénhidrátokat óriásmolekula (glikogén) formájában tárolja az izmokban és a májban. Amikor az izmok erőteljesebb munkát végeznek, akkor a glikogént használják üzemanyagnak, ez teljesen célirányos: amelyik izom dolgozik abból fogy a glikogén.
Ekkor ha szénhidrátot fogyasztunk, a kiürült glikogén raktárak újra betöltődnek. Ellenben, ha az izmok nem végeznek intenzív munkát, nem ürülnek ki a glikogén raktárak, ha ilyenkor magas GI-jű szénhidrátot fogyasztunk, a szervezet sok inzulint termel, és a tápanyag gyorsan elszállítódik a sejtekbe, viszont mivel nincs glikogén ürülés, a szervezet csak zsírba tudja elraktározni a tápanyagot. Tehát az inzulin célja, hogy az összes cukor ki legyen vonva a vérből. Az inzulin három dolgot tesz a vércukorral:
1. Kielégíti az azonnali energiaigényt azáltal, hogy a sejtekhez eljuttatja a vércukrot. 2. Feltölti az izmokban és a májban lévő szénhidrát raktárakat. 3. Minden fennmaradó felesleges vércukrot zsírrá alakít, és testzsírként eltárol.
Az egyszeri nagyobb adagokban felvett CH nagyobb mértékű zsírraktározásra ösztönzi a szervezetet, még akkor is, ha a CH összmennyisége naponta kevesebb. A glukagon egy másik anyagcsere szabályzó hormon, az inzulinnal ellentétes funkciókkal. A glukagon fő funkciója a testzsír lebontása, majd annak energiává való átalakítása.
A CH domináns táplálkozás az inzulin kibocsájtást és így a hízást segíti, a fehérje domináns evés a glukagon kibocsájtást, így a fogyást segíti. A zsír hosszan tartó energiát biztosít, a testsúlyváltozásra nincs hatással. A CH a táplálkozásban olyan, mint a műanyag az iparban. Olcsón, gyorsan szinte mindent elő lehet belőle állítani.
A várandósok napi kalória szükséglete kb. 2900 kcal (8000 kJ), ez két Big Mac menü. A kalóriát nem kell számolni, mozogni kell, hogy a szervezet zsírt bontson, ne fehérjét. Az anyagcsere szempontjából amúgy sem azért sportolunk, hogy egy óra futással elégessünk 500 kcal-t, hanem azért, hogy az izomtömeg növekedjen. A nyugalmi anyagcsere érték (RMR, resting metabolic rate) az a kalóriamennyiség, amit a szervezet eléget üldögélés és alvás közben. Nőknél ez kb. 700 + (7 x tskg), kicsit kevesebb, mint a napi kalóriaszükséglet fele. Másfélszeres szorzóval kapjuk meg a közepes fizikai aktivitás kalóriaigényét. Az izomtömeg növelése kettős célú. Egyrészt emeli a RMR-t, másrészt a szervezetet zsírbontásra kényszeríti.
A 160 g CH nem diéta. Diéta az, ha megvonunk egy tápanyagot teljesen pl. liszt érzékenytől, vagy mogyoró allergiástól. Ez valójában a normál CH szükséglet. Az emberi szervezet kb. 160 g glükózt igényel naponta, aminek közel háromnegyed része szükséges a központi idegrendszer számára, és kb. negyede fordítódik energiatermelésre olyan sejtekben, amelyek kizárólag glükózból képesek ATP-t (adenozin-trifoszfát) előállítani (vörösvértestek, leukociták, a mitokondriumokban szegény fehér izomrostok sejtjei, stb.)
Az anyagcserére a hormonok is hatnak (pajzsmirigy, petefészek, mellékvese stb.) Léteznek építő (anabolikus) és lebontó (katabolikus) hormonok. Ezek egymáshoz képest egy mérleghinta két oldalán helyezkednek el, így ha az egyik csoport szintje felmegy, akkor a másik lemegy. Ettől függően a testet és a szervezetet vagy építik, vagy lebontják.
Azzal, hogy ilyen részletességgel megnéztük a CH anyagcsere várandóssági vonatkozásait, és reményeink szerint máris sikerült elvenni néhányak étvágyát az egészséges élet nevében, elérkeztünk nem kevésbé fontos második témánkhoz, az anyagcsere magzati hatásaihoz.
A perinatális életszakasz működésének a lényegét akkor értjük meg, ha elfogadjuk, hogy az egyén a környezetével való folyamatos interakció során képes fejlődni, működni és fenntartani egyensúlyi állapotát. Ha a környezetünkben krónikus károsító tényező van, pl. mérgező levegő, megbetegszünk, vagy pl. egy zenész szomszéd, aki éjjel-nappal a trombitán gyakorol, akkor megőrülünk. A magzatok helyzete annyiból más, hogy ők nem egy rögzült és stabil egyensúlyi állapotból mint kiindulópontból válnak betegekké és gyógyulhatnak meg később, hanem, ha az ő elsődleges környezetük, az anya működik kórosan, akkor nekik ez a standard, a viszonyítási pont, és ez a kóros működés rögzül, legyen az egy anyagcserezavar, vagy egy patológiás stressz hormon szint.
Közismert, hogy minden huszadik várandósnál terhességi cukorbetegség áll fenn. Nagy többségük nem mellesleg túlsúlyos. Ilyenkor az inzulinrezisztencia miatt a cukor nehezebben jut a sejtekbe, a szervezet az ételekben levő szénhidrátot csökkent mértékben képes feldolgozni. Ennek az a következménye, hogy a vércukor-szintjük sokszor magasabb, mint a normális. A cukor kis molekula, átjut a méhlepényen a magzatba. A tartósan kóros, magas vércukor-szinttel járó környezet véglegesen megváltoztatja a magzat anyagcseréjét. Ennek következtében az utód átlagos táplálkozás mellett felnőtt korára nagy eséllyel cukorbeteg lesz. A Time című lap épp erről közölt egy populáris cikket 2010. októberben. A lényeg a mi szempontunkból az a döbbenetes vizsgálati eredmény, amit egy Dabelea nevű epidemiológus 30 év követéses vizsgálat után közölt a colorádói egyetemen. A cukorbetegséget, akárcsak a többi nyavalyát, három döntő tényező válthatja ki. Az egyik az öröklött hajlam, a másik a kóros méhen belüli anyagcsere, a harmadik pedig a felnőttkorig tartó szénhidrát-túlsúlyos táplálkozás, a kövérség. Több generáció követése után bizonyította, hogy ha egy egyénnél fennáll az öröklött faktor és hibás a táplálkozás is, de a magzati élet során az anya vércukorszintjeit diétával szigorúan a normál értéken tartották, akkor mérsékelt a megbetegedés esélye. Ha viszont a méhen belüli környezet kóros, akkor még későbbi normál táplálkozás mellett is kialakul a betegség. Tehát az öröklött hajlamnak és a káros környezeti hatásnak együttesen sincs akkora kockázata, mint a kóros magzati környezetnek önmagában.
A diabetes kialakulása csak egy példa a számos anyagcsere betegség közül, amelyek ugyanilyen elven alakulnak ki és a kóros standard rögzül a születésig. A magzat számára az elsődleges környezet az anya, egyensúlyi állapotát ehhez állítja be akkor is, kóros.
Az anyagcserezavarok mellett a kóros hormonális eltérések ugyanilyen korrigálhatatlan elváltozást okoznak.
Bizonyos szívbetegségek, rosszindulatú daganatok, a kis születési súly, az agresszió és a depresszió nagyobb előfordulási kockázata igazolt összefüggést mutatnak a méhen belüli stresszel. Az alkohol és a drogok méhen belüli hatásai korábban is ismertek voltak. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az anya érzelmei, és az általa átélt stressz hatnak a magzatra. Ha egy várandós 24 óra szünet után rágyújt, a magzati szívfrekvencia megváltozik, ráadásul még az előtt, hogy a cigarettát meggyújtaná. A magzat azokat az anyai érzéseket is érzékeli, amelyek fizikai traumákkal kapcsolatosak. Ha az anya fél, gyorsult szívműködését, hangjának megváltozását, vérében a stressz-hormonok szintjének emelkedését azonnal érzékeli a magzat. A szimpatikus idegrendszer hiperaktivitása miatti érszűkület relatív oxigén hiányt okoz a zsigeri területen.
Sajnos nincs olyan képződmény, hogy kiegyensúlyozott kismama. Nem működik az elképzelés, hogy amint pozitív lett a menotesztem, lemegyek lótuszülésbe és kiegyensúlyozott leszek. Csak kiegyensúlyozott ember van, aki ha várandós, akkor is kiegyensúlyozott, vagy neurotikus ember, aki ha várandós, akkor is neurotikus marad.
Az anyát ért stressz, a magzat iránti ellenséges érzelmek és a magzati stressz mértéke egybecseng a koraszülések előfordulásával, az alacsony születési súllyal, az újszülöttek hormonháztartásának egyensúlyzavarával, a korai kötődési zavarokkal, a gyermekkori személyiségzavarokkal, számos testi betegséggel, a szkizofréniával, csökkent IQ-val, tanulási zavarokkal, az erőszakos hajlammal, valamint az öngyilkossággal. Négyszer gyakoribb a szociális erőszak azon fiatalok körében, akik nem kívánt gyermekek voltak. Az ellenséges várandóssági érzéseket vizsgálva hasonló eredményt kaptak.
Az anyai stressz-állapottal járó változás a várandósság folyamán különböző kockázatot jelent. A harmadik harmadban a lepény teljesítőképességes arányaiban kisebb, így az oxigénhiány mérsékeltebb terhelésre is kialakulhat.
Tévedés azt gondolni, hogy csak az a stressz, ha a várandós ideges, vagy deprimált. Stressz a fejlődő szervezet számára, a dohányzás, gyógyszerek, drogok, vírusfertőzések és még sok minden más. A magzat nem ismeri a stressz tárgyát, vagy okát, csak az azzal járó hormonváltozást, amihez kóros alkalmazkodással válaszol.
Nagyon fontos tudni, hogy mindig a hosszan tartó feszültség, az úgynevezett krónikus stressz veszélyes, az betegít. Az akut stresszre a szervezetünk sokkal jobban fel van készülve.
A stressz-állapotokban a mellékvesében termelődő stressz-hormonok, például a kortizol szintje tartósan emelkedett. A magzat számára ez jelenti a legnagyobb kockázatot. Alkalmazkodási reakcióként sejtjeinek érzékenysége csökken e hormonok iránt. Emiatt később állandóan magas kortizol szint lesz jellemző a szervezetére, ami főleg az anyagcserét, de például a termékenységet is károsan befolyásolja, mert közvetlenül gátolja a nemi ciklust.
A stressz közvetlenül is behatárolja az életet. Mesélek erről valamit. Számos kutató, például Clifford Saron vizsgálta a sejtek öregedését és pusztulását. A testünk sejtjei rengetegszer osztódnak. Minden sejtosztódásnál az örökítő anyag kromoszómákba rendeződik, megkettőződik, aztán a sejt két sejtté válik. A kromoszómák végén úgynevezett telomérák vannak, amelyek minden osztódáskor rövidebbek lesznek. Egyszer csak vége, nincs több osztódás. Game over. Létezik egy telomeráz nevű enzim, amelynek az aktivitása ezt a rövidülési folyamatot késlelteti. A jó hír az, hogy a nyugalom, a stressz-mentesség, a testi-lelki és tudati kiegyensúlyozottság a telomeráz enzim aktivitását egyértelműen fokozza. A rossz hír pedig az, hogy ez fordítva is igaz. A stressz, a negatív érzések és gondolatok, a pesszimizmus, a befelé fordulás, a gyűlölet, vagy kinek mi kedves, az enzim működését gátolja. Természetesen ez is a stressz-hormonoknak köszönhető folyamat, ami fogantatásunktól kezdve befolyásolja a sorsunkat.
Még van egy jó hír, meg egy rossz, bár az utóbbi nézőpont kérdése. Az igazán lelkesítő dolog az, hogy az ember rendelkezik a választás szabadságának ajándékával, amivel egyetlen más élőlény sem. Így számolatlan naponkénti döntései során feledve szokásait bármikor megteheti, hogy változtat étkezésén és testmozgásán, meg azon, hogy miként kezeli a stresszt. A rossz hír az, hogy ebből az következik, a saját felelősség az elsődleges.
Comentarios