A PCOS, a policisztás petefészek szindróma (sokcisztás petefészek tünet együttes) neve olyan állapotot ír le, amely több tünetet is magába foglal, és ezek között a petefészek elváltozása csak az egyik jellemzője a kórképnek. Ráadásul a tünetek megjelenése és mértéke idővel változik, többnyire fokozódik. Jellemző a menstruációs ciklus és a peteérés zavara, esetleg tartós vérzéshiány, a súlynövekedés, a fokozott szőrnövekedés és acnék megjelenése, valamint a petefészkek megnagyobbodása és bennük, a széli részen számos 5-10 mm átmérőjű tüsző megjelenése (policisztás jelleg).
A laboratóriumi vizsgálat igazolja az emelkedett androgén (tesztoszteron, androsztendion, DHEAS), prolaktin, LH és inzulin szintet és a magas (2,5-3 x-os) LH/FSH arányt. A PCO-ra jellemző elváltozások vizsgálatok szerint a fogamzóképes korú nők több mint 20 %-ban előfordulhatnak. A betegek jelentős részében szénhidrát-anyagcserezavar is fennáll. Az inzulinrezisztencia miatti metabolikus zavarok előzményét képezik a várandósságban létrejövő gesztációs diabétesznek és az évtizedekkel később kialakuló 2-es típusú diabétesznek is. A PCOS az ovulációk hiánya miatt a meddőség egyik fő oka.
A PCOS progresszív elváltozás, idővel a szervezet működésének a károsodása fokozódhat és egyre nehezebben korrigálható. Emiatt kezelése minden esetben indokolt, és a teendőket elsősorban az határozza meg, hogy a páciens tervez-e várandósságot.
Kivizsgálás, diagnózis
A saját, illetve családi kórelőzmények, valamint az általános állapot és a tünetek felmérése vezeti be a PCOS diagnosztikáját. A páciensek több mint 2/3-ánál meg acne és/vagy fokozott szőrösödés, egyéb androgén tünetek, valamint mintegy felénél vérzéskimaradás, vagy ritkább és kevesebb menstruáció, és/vagy súlyfelesleg figyelhető meg.
A szabálytalanná váló menstruációs ciklusok akár egy héttel megrövidülhetnek, vagy többnyire meghosszabbodnak, a vérzés mennyisége csökkenhet (oligomenorrhoea). Amenorrhoea esetén 3 hónapnál is hosszabb vérzéskimaradás léphet fel. A rendszertelenné váló ciklusok hátterében peteérési zavar, illetve a tüszőérés-, tüszőrepedés hiánya áll, amelyet a ciklus adott napjain hüvelyi ultrahang vizsgálattal (TVS) lehet igazolni. Vérzéshiány esetén gyógyszeres megvonásos vérzést kell létrehozni, és a vizsgálatot ezt követően kell elvégezni. Ez a vizsgálat egyébként minden esetben alapvetően fontos, mert a tüszőérés- és tüszőrepedés hiánya szabályos ciklusok mellett is fennállhat. Az ultrahang vizsgálat írja le ugyanakkor a petefészkek jellegzetes elváltozásait is, ami a PCOS megállapításának egyik sarokköve.
A jellemző hormonális eltéréseket a menstruáció 2-4., illetve szükség esetén első napjától számolt 21-25. napján végzett vérvétellel lehet igazolni. A korábban említett hormoneltérések mellett jellemző lehet az emelkedett thrombocytaszám és ferritin szint is.
Az inzulinrezisztencia megítélésében az éhgyomri glükóz / inzulin arány vizsgálata, illetve a 120 perces oralis glükóz tolerancia teszt (OGTT) segít.
Súlycsökkentés, testmozgás
A rendszeres testmozgás és a túlsúly mérséklése az első hatékony lépés a PCOS kezelésében, függetlenül attól, hogy a páciens készül-e várandósságra vagy sem.
Testtömeg index (BMI) =testsúly (kg) / testmagasság x testmagasság (m). Ennek értéke 20 alatt kóros mértékű testsúly csökkenést, 20 - 24.9-ig normális súlyt, 25 - 29.9-ig túlsúlyos állapotot, és 30 felett kóros kövérséget jelent. A statisztikák szerint megközelítőleg a népesség 60%-a túlsúlyos, és ezek fele pedig kövér. A 25 feletti BMI a várandósság esélyét önmagában felére csökkenti.
Igazolt tény, hogy a fokozatos súlycsökkentés gátolja a PCOS progresszióját. Ugyanakkor káros a koplalás és a túl gyors súlyvesztés. Optimálisnak mondható a 4-5 étkezésre egyenletesen elosztott naponkénti 180-200 g szénhidrát (CH) fogyasztása. A bevitt energia 30%-át zsír teheti ki, a fehérje csökkentése pedig nem indokolt.
A testmozgás (heti 3-5 óra közepes intenzitású, rendszeres mozgás) az izomzat glükózfelvételének fokozása miatt önmagában is hatásos a PCOS kezelésében. A testmozgás gyógyító hatása tehát nem a súlycsökkentésen keresztül érvényesül, hanem attól függetlenül, más módon hat, vagyis csupán a súlycsökkentés testmozgás nélkül fél munka és fél siker.
PCOS kezelése
Amennyiben nem egyértelműen a meddőség kezelése és várandósság létrejöttének támogatása a cél, peteérést segítő gyógyszerek alkalmazása tilos. A rendszeres menstruációt és a megfelelő antiandrogén hatást elsősorban ciproteron-acetát tartalmú fogamzásgátló tabletta (OC) alkalmazásával érjük el (Cipromix, Diane-35). Mérsékeltebb antiandrogén hatás még a 3. generációs progesztogén (gestoden), vagy még inkább a drospirenon komponensű fogamzásgátló tablettáktól várható, amelyek a létrejött hatás hosszabb távú fenntartásában kapnak szerepet. OC mellőzése esetén az inzulinérzékenységet fokozó szerek (metformin) hatása gyengébb. Vérzéshiány esetén alkalmazásuk kiegészíthető norethisterone (Norcolut) ciklikus adásával.
A PCOS betegek többségénél D-vitamin hiány figyelhető meg. A D-vitamin pótlása heti 1000-1500 mg kalcium kiegészítéssel heti 50-100.000 NE D3 vitamin adásával érhető el legfeljebb 3-6 hónapon keresztül.
A gyógynövények közül antiandrogén hatású a mentha.
PCOS eredetű infertilitás (meddőség) kezelése
Noha az eddigiekből már világossá vált, ismét le kell szögezni, hogy a nem ovuláló, meddő PCOS–s nők kezelése nem a tüszőérleléssel kezdődik. Ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni, a részletes kivizsgálást komplex kezelésnek kell követnie, amely jelentős életmód változtatást is feltételez.
A gyógyszeres kezelés alapvető feltétele a rendszeres vérzés létrehozása a ciklus második felében adott norethisteron-acetáttal. Az ovuláció indukció szempontjából a metformin és a clomifen-citrát tekinthetők hatékony szereknek, amelyek közül monoterápia esetén a gyorsabb tüszőérlelés céljára clomifen-citrát tekinthető eredményesebbnek, de a metforminnal való kiegészítés a sikerarányt tovább növeli.
Más kezelési módokkal összehasonlítva is a kombinált terápia jobb eredményt mutatott, így a LOD (laparaszkópos ovarium drilling) elsősorban a clomifen-citrát rezisztens betegek esetében javíthatja az ovuláció esélyeit.
További eredménytelenség szükségessé teheti a direkt FSH alkalmazását. Az egyetlen tüsző érlelésére, illetve a hiperstimuláció elkerülésére való törekvés a gonadotropinok klasszikus krónikus alacsony dózisú (step-up) stimulációs protokollját igényli szoros ellenőrzés mellett.
Comments